Fejezetek:
3. Alma
4. Robot Szív
9.. Színdarab
11. Senkit Sem Hagyunk Hátra
12. Az igazsággal Eljő a Vég
13. Amnézia
14. Vakság
15. Szamuráj vadászok
16. A nagy terv
12. Az igazsággal Eljő a Vég
13. Amnézia
14. Vakság
15. Szamuráj vadászok
16. A nagy terv
Bevezető
Amnézia. Amióta csak az eszemet tudom ez volt az egyetlen szó, az egyetlen dolog, ami mindenhova követett, ami körülírt engem. Egy nagy kérdőjel vagyok, még magam számára is. De nem felejtettem el mindent, a kőhalmazból újra felépítem a múltam. Emlékszem. A nevem Kai. Ez az amit sosem szabad elfelejtenem. A három testvéremre is emlékszem. Őket meg kell, hogy találjam mert számítanak rám, még ha nem is tudok semmit sem. A szüleim halottak. Rájuk már nem számíthatok, de legbelül tudom, hogy ők számítanak rám és bíznak bennem. Itt az ideje, hogy megtegyem az első lépést, az emlékeim és testvéreim visszaszerzéséért.
Kai elindult előre. Egy nagy lépéssel kezdett, ez az a lépés volt, amit sosem fog újra ugyanúgy tenni. Az égboltot sűrű szmog borította, a napfény sem jutott át rajta. Az bolygó északi féltekét elborította a koromfekete halál a sok gyár miatt, mivel a bolygó azon részén nincs más csak egy nagy halmaz fém. Észak a Szamurájok területe. Vasmarokkal irányítják az elnyomott népet, mit sem törődve az érzéseikkel. Aki elmenekül, azokat bujdosónak nyilvánítanak, és levadásszák őket. Itt a sorsod csakis a gyötrelemmel teli élet, majd a halál lehet. Hamarosan a szmog pereméhez ért, ami egyben a Szamuráj birodalom határa is. Az egyenlítő mentén egy hosszú fal helyezkedik el, ami romokban hever. Ez a Lírisz fal. Egykoron kettéválasztotta Északot Déltől de mára már csak egy rég elmúlt háború emlékeztetője. A fal romjai között egy bujdosó feküdt. Kai közelebb ment hozzá. A bujdosón egy szakadt sapka volt, a szája be volt varrva. Öltözéke elég ramaty állapotban volt. Arcán egy Toichip volt. Ez segíti azok emberek kommunikációját akiknek szája be lett varrva. A férfinak a jobb szeme is hiányzott amit sapkájával takart. Letérdepelt hozzá, és beszélni kezdett.
- Mondd, mióta vagy itt? - szólalt meg Kai, bármiféle köszönés nélkül.
- Ahogy elnézem kölyök, a jó modor belőled is hiányzik. - A férfi hasonló stílusban válaszolt neki.
- Nem hiszem, hogy szükséges lenne. Nesze, beszélj. - Kai a bujdosó elé vágott két kártyát. - Négyezer kredit és egy felmentő kártya. Visszamehetsz és újrakezdheted az életed. Persze csak akkor, ha tudsz hasznos információval szolgálni.
- Nem érdekel mit ajánlasz fel. Nincs tervem vissza menni abba a szarkupacba. Van egy elintézni való dolgom.
- Mégis mi? Megszökni? Hah - kapott fejéhez, miközben kinevette a férfit.
- Meg kell keresne a kishúgom - szólt a férfi a markát szorongatva. Kitartóan bámulta a földet, a kétségbeesés és a gyűlölet keveréke érződött rajta Kai arckifejezése hirtelen megváltozott. Rájött, hogy valószínűleg egy cipőben járnak, mindketten saját rokonaikat keresik.
- A szamurájok igaz? - kérdezett rá
- Azok a rohadékok beakarták vinni Patriciát. Rájuk rontottam és sikerült elmenekülnünk, de idekint szétváltunk miután ránk támadtak az Őrjáratosok. Kai bánatosan oldalra nézett, majd felállt és kezet nyújtott a férfinek.
- Az én nevem Kai. Én is keresek valakit.
- Hol nem szarom le azt - válaszolt vissza a bujdosó.
- Akkor nyeld le a térdem keresztbe! - mordult rá, mire a férfi összerezzent, és végre rá figyelt. - És itt fogsz ücsörögni míg visszaviszik? Add már a kezed! - Kai megmarkolta a férfi kezét, majd felsegítette. - Próbáljuk újra. Az én nevem Kai. Az elveszett testvéreimet keresem. Azt hiszem... Tudok segíteni egy kicsit. - A férfi szemei nyíltak majd két kézzel megszorította Kai kezét.
- K-köszönöm, Kölyök. Az én nevem Ramon. Én is tudok neked segíteni. Kezdetnek tessék, itt egy térkép amit nemrég csináltam. Rajta vannak a körzeti őrjáratok. Ezt még akkor készítettem, amikor elterveztem, hogy megmentem a húgomat. Sajnos nem vagyok elég bátor hozzá. - Kai elmosolyodott és elrakta a térképet.
- Kösz. Gyere induljunk kere... - Hirtelen egy hangos női sikoly félbeszakította beszélgetésüket.
- PATRICIA! JÖVÖK! - kiáltott fel Ramon és Kai-t félrelökve rohant a hang irányába.
- Várj! - szólt utána, majd belátta, hogy nem tudja őt megállítani, a férfit követve ő is rohanni kezdett. Ramon a hang forrásához érve észrevette Patriciát. A lány földön heverve sírt. A homlokához egy puska csöve volt szegezve, a fegyvert egy Szamuráj tartotta mellette három másikkal. Hatalmas koromfekete páncéljuk van. Kezükben egy kaliberes automata fegyver, míg a szemük vörösen izzott. Mindegyik arcát egy gázmaszk takarta el, fejükön tányér alakú fémkalap.
- PATRICIA, NE FÉLJ, ITT VAGYOK! - üvöltötte Ramon torkaszakadtából. A Szamurájok felfigyeltek Ramonra, az egyikük félreállt, a fegyverét rácélozta. Ramon megtorpant és a félelemtől megdermedt. A puska ekkor dörrent el, amit fém hangok követtek.
- M-mi történt, élek még? - szóltat fel Ramon. Aztán felnézett az arcára szorított kezei alól és észrevette maga előtt Kai-t, kezében egy katanával.
- Ezt bízd rám - vigyorgott rá Ramonra. Kai egy pillanat alatt az első szamuráj elé ugrott, akit könnyű szerrel vágott ketté a kardjával. A három szamuráj,fegyverüket maguk elé szorították és tüzelni kezdtek. Egy mozdulattal előttük termedt és mindegyik nyakát elvágta. A szamurájok lassan összeestek, a földre érve hatalmasat koppantak. Ramon odarohant húgához és átölelte.
- Hogyan köszönhetném meg ezt neked? - kérdezte Ramon, miközben húgát szorongatta nagy kezei közt. Kai egy ideig a messziséget figyelte, aztán hátranézett.
- Vigyázz rá. - Fegyverét elrakva indult el, csöndes magányában a végtelenség felé.
Kai elindult előre. Egy nagy lépéssel kezdett, ez az a lépés volt, amit sosem fog újra ugyanúgy tenni. Az égboltot sűrű szmog borította, a napfény sem jutott át rajta. Az bolygó északi féltekét elborította a koromfekete halál a sok gyár miatt, mivel a bolygó azon részén nincs más csak egy nagy halmaz fém. Észak a Szamurájok területe. Vasmarokkal irányítják az elnyomott népet, mit sem törődve az érzéseikkel. Aki elmenekül, azokat bujdosónak nyilvánítanak, és levadásszák őket. Itt a sorsod csakis a gyötrelemmel teli élet, majd a halál lehet. Hamarosan a szmog pereméhez ért, ami egyben a Szamuráj birodalom határa is. Az egyenlítő mentén egy hosszú fal helyezkedik el, ami romokban hever. Ez a Lírisz fal. Egykoron kettéválasztotta Északot Déltől de mára már csak egy rég elmúlt háború emlékeztetője. A fal romjai között egy bujdosó feküdt. Kai közelebb ment hozzá. A bujdosón egy szakadt sapka volt, a szája be volt varrva. Öltözéke elég ramaty állapotban volt. Arcán egy Toichip volt. Ez segíti azok emberek kommunikációját akiknek szája be lett varrva. A férfinak a jobb szeme is hiányzott amit sapkájával takart. Letérdepelt hozzá, és beszélni kezdett.
- Mondd, mióta vagy itt? - szólalt meg Kai, bármiféle köszönés nélkül.
- Ahogy elnézem kölyök, a jó modor belőled is hiányzik. - A férfi hasonló stílusban válaszolt neki.
- Nem hiszem, hogy szükséges lenne. Nesze, beszélj. - Kai a bujdosó elé vágott két kártyát. - Négyezer kredit és egy felmentő kártya. Visszamehetsz és újrakezdheted az életed. Persze csak akkor, ha tudsz hasznos információval szolgálni.
- Nem érdekel mit ajánlasz fel. Nincs tervem vissza menni abba a szarkupacba. Van egy elintézni való dolgom.
- Mégis mi? Megszökni? Hah - kapott fejéhez, miközben kinevette a férfit.
- Meg kell keresne a kishúgom - szólt a férfi a markát szorongatva. Kitartóan bámulta a földet, a kétségbeesés és a gyűlölet keveréke érződött rajta Kai arckifejezése hirtelen megváltozott. Rájött, hogy valószínűleg egy cipőben járnak, mindketten saját rokonaikat keresik.
- A szamurájok igaz? - kérdezett rá
- Azok a rohadékok beakarták vinni Patriciát. Rájuk rontottam és sikerült elmenekülnünk, de idekint szétváltunk miután ránk támadtak az Őrjáratosok. Kai bánatosan oldalra nézett, majd felállt és kezet nyújtott a férfinek.
- Az én nevem Kai. Én is keresek valakit.
- Hol nem szarom le azt - válaszolt vissza a bujdosó.
- Akkor nyeld le a térdem keresztbe! - mordult rá, mire a férfi összerezzent, és végre rá figyelt. - És itt fogsz ücsörögni míg visszaviszik? Add már a kezed! - Kai megmarkolta a férfi kezét, majd felsegítette. - Próbáljuk újra. Az én nevem Kai. Az elveszett testvéreimet keresem. Azt hiszem... Tudok segíteni egy kicsit. - A férfi szemei nyíltak majd két kézzel megszorította Kai kezét.
- K-köszönöm, Kölyök. Az én nevem Ramon. Én is tudok neked segíteni. Kezdetnek tessék, itt egy térkép amit nemrég csináltam. Rajta vannak a körzeti őrjáratok. Ezt még akkor készítettem, amikor elterveztem, hogy megmentem a húgomat. Sajnos nem vagyok elég bátor hozzá. - Kai elmosolyodott és elrakta a térképet.
- Kösz. Gyere induljunk kere... - Hirtelen egy hangos női sikoly félbeszakította beszélgetésüket.
- PATRICIA! JÖVÖK! - kiáltott fel Ramon és Kai-t félrelökve rohant a hang irányába.
- Várj! - szólt utána, majd belátta, hogy nem tudja őt megállítani, a férfit követve ő is rohanni kezdett. Ramon a hang forrásához érve észrevette Patriciát. A lány földön heverve sírt. A homlokához egy puska csöve volt szegezve, a fegyvert egy Szamuráj tartotta mellette három másikkal. Hatalmas koromfekete páncéljuk van. Kezükben egy kaliberes automata fegyver, míg a szemük vörösen izzott. Mindegyik arcát egy gázmaszk takarta el, fejükön tányér alakú fémkalap.
- PATRICIA, NE FÉLJ, ITT VAGYOK! - üvöltötte Ramon torkaszakadtából. A Szamurájok felfigyeltek Ramonra, az egyikük félreállt, a fegyverét rácélozta. Ramon megtorpant és a félelemtől megdermedt. A puska ekkor dörrent el, amit fém hangok követtek.
- M-mi történt, élek még? - szóltat fel Ramon. Aztán felnézett az arcára szorított kezei alól és észrevette maga előtt Kai-t, kezében egy katanával.
- Ezt bízd rám - vigyorgott rá Ramonra. Kai egy pillanat alatt az első szamuráj elé ugrott, akit könnyű szerrel vágott ketté a kardjával. A három szamuráj,fegyverüket maguk elé szorították és tüzelni kezdtek. Egy mozdulattal előttük termedt és mindegyik nyakát elvágta. A szamurájok lassan összeestek, a földre érve hatalmasat koppantak. Ramon odarohant húgához és átölelte.
- Hogyan köszönhetném meg ezt neked? - kérdezte Ramon, miközben húgát szorongatta nagy kezei közt. Kai egy ideig a messziséget figyelte, aztán hátranézett.
- Vigyázz rá. - Fegyverét elrakva indult el, csöndes magányában a végtelenség felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése